A „Határtalanul” pályázatnak köszönhetően május 25-29. között 5 élményekkel teli napot tölthettünk el Erdélyben, Válaszúton, a Kallós Zoltán Alapítvány kollégiumában. A kirándulásunkon csodálatos tájakkal ismerkedhettünk meg, történelmünkről és irodalmi életünk nagy alakjairól szerezhettünk élményszerű ismereteket.
Első nap:
Sok-sok előkészítő és szervező munka után reggel 6-kor végre elindultunk az iskola elől egy ötvenfős busszal Irénke nénivel, Laci bácsival, Ancsa nénivel és Gabi nénivel. A határt Méhkeréknél hagytuk el, ahol a határőrök megnézték mindenkinek a személyi igazolványát. Nagyszalontán keresztül utaztunk Nagyváradra, ahol a sétálóutcában felkerestük Ady Endre szobrát, a Körös-hídról gyönyörködtünk a csodálatos kilátásban. Tovább haladtunk a Királyhágó fele, ahol megálltunk a környező hegyekben gyönyörködni. Ezután Zsibón megnéztük a Sárkányok kertjét, ahol érdekes alakú sziklák között sétáltunk és fotózkodtunk. A délutáni órákban megérkeztünk a válaszúti szállásra, ahol elfoglaltuk a szobákat, megvacsoráztunk.
2. nap:
Reggeli után Kolozsvárra utaztunk, ahol első programunk egy, a Szamosra épült vízi erőmű megtekintése volt. Itt elektromos áramot termelnek. Ezután bementünk a városba, megcsodáltuk Mátyás király hatalmas lovas szobrát, mögötte a Szt. Mihály templommal, ahová be is mentünk. Ezután elsétáltunk Mátyás király szülőházához, ahol nemzetiszínű szalagot tűztünk az emléktáblára. Sajnos ezen a napon nem volt jó időnk, végig esett az eső.
3. nap:
Reggeli után elültettük a facsemetét a kollégium udvarában, kötöttünk rá nemzetiszín szalagot is. Ezután 10 óra körül, 12 elsős válaszúti kisdiákkal és tanítójukkal, Melinda nénivel elindultunk Tordára, a sóbányába. Az új bejáraton mentünk be, egy idegenvezető elmondta, hogy kb. még 80-100 évre elegendő só van itt, amivel el tudnák látni a Föld összes lakóját. Sok-sok falépcsőn mentünk le a bánya aljába, ahol billiárdoztunk, pingpongoztuk, néhányan felültek az óriás kerékre is. Ezt követően busszal mentünk tovább a Tordai-hasadékhoz, ahol a Hesda patak mentén, 4 fahídon átkelve csodáltuk a sziklákat, egy barlangba is felmásztunk. A hasadék végén Szent László pénzt is kerestünk, a szerencsésebbek találtak is néhányat. Nagyon borult volt az ég, de eső nem nehezítette a dolgunkat a mászásnál. A nap végére jól elfáradtunk, jóízűen fogyasztottuk el a finom vacsorát.
4. nap:
Néhány érdeklődő tanulóval megnéztük Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajztudós gyűjteményét, ahol sok szép festett bútort, használati tárgyat, szőttest, viseletet, szobabelsőt láttunk, elmondták, hogy mi honnan való, hogyan használták, melyek a jellegzetes színek, minták. Ezután a csapat két részre vált: a lányok hozzáláttak az ebéd elkészítéséhez: üstben paprikás krumplit főztek kolbásszal, míg a fiúk a kilencedikes válaszúti kollégista fiúkkal barátságos focimeccset játszottak a közeli füves focipályán. Az összecsapást a békési fiúk nyerték 7:3-ra. A meccs után közösen elfogyasztottuk a finom ebédet, elpakoltunk, és elmentünk a dézsi mozdonygyűjteményt megnézni, ahol többek között régi gőzmozdonyt is láttunk, sokan fel is másztak rá. Miután hazaértünk, az alsós gyerekeknek átadtuk szerény ajándékunkat: plüssállatokat, társasjátékot, mesekönyveket, amit nagy örömmel helyeztek el a játszószobájuk polcain.
5. nap:
Reggelizés, bepakolás után elindultunk hazafelé. Útközben betértünk Torockóra, ahol a főtéren sétáltunk, megcsodáltuk a Világörökség részeként nyilvántartott parasztházakat, elsétáltunk a Székelykő lábához. Megtudtuk, hogy a Székelykőnél kétszer kel fel a nap. Az ajándékboltokban apró emléktárgyakat vettünk. Továbbmentünk Torockószentgyörgyre, felmásztunk a várhoz, mégpedig a nehezebbik úton, de megcsináltuk!! Visszafelé megálltunk Nagyszalontán, a Csonka-toronynál csoportképet készítettünk, a város közepén lévő parkban megkerestük Arany János szobrát, tollára nemzetiszín szalagot tűztünk, megvártuk a templomtoronyból minden egész órakor felhangzó magyar zenét. Visszafele is a méhkeréki határátlépőt jöttünk, s este fél 8 körül szerencsésen, élményekkel telve hazaérkeztünk!
