Névadónkról

Eötvös József

Eötvös József, báró (Buda, 1813. szept. 3. – Pest, 1871. febr. 2.): író, költő, reformpolitikus, államférfi, Báró Eötvös Józsefa magyar realista regényírás első nagy mestere, az MTA tagja (l. 1835, t. 1839, ig. 1885), ~ Loránd apja.

Gyermekkorában nagy hatással volt rá nevelője, a felvilágosodott gondolkodású Pruzsinszky József. A pesti egy.-en kötött barátságot Szalay Lászlóval, a későbbi történetíróval. 1833-ban Pozsonyban ügyvédi oklevelet szerzett, közben zenei tanulmányokat is folytatott: fuvolázott és komponált. 1834-ben vm.-i aljegyző, 1835-ben az udvari kancelláriánál fogalmazó. 1836–37-ben beutazta Svájcot; Németo.-ot, Hollandiát, Angliát, Franciao.-ot. 1837-ben az eperjesi kir. tábla bírája. 1833-tól lépett fel irodalmi munkákkal: versekkel, drámai alkotásokkal, drámafordítással (Victor Hugo: Angelo). Az Árvízkönyvben jelent meg első regénye, A karthausi (1839–41).

Politikai fellépése az 1832–36-i ogy.-hez fűződik. A főrendi tábla liberális ellenzékéhez tartozott. 1840-ben Szalay Lászlóval együtt szerk. a Budapesti Szemlét. Kossuth és Széchenyi vitájában Kossuthot védte, bár sohasem volt vele azonos állásponton. Szorgalmazta a börtönviszonyok megjavítását, a hasznos ismereteket terjesztő társaságokat. Az 1843–44–i ogy.-en mint a centralista ellenzék vezetője harcolt a feudális intézmények ellen, a polgári reformok érdekében. Politikai gondolatait 1844-től a Pesti Hírlapba írt cikkeiben fejtette ki. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében, antifeudális politikai harcainak sodrában születtek meg nagy regényei, a m. kritikai realizmus kiemelkedő alkotásai: A falu jegyzője (1845); Magyarország 1519-ben (1847). 1848-ban az első felelős min.-ban ő kapta a vallás- és nevelésügyi tárcát (1848. ápr. 7.–1848. szept. 11.).

1848 őszén családjával együtt Münchenbe menekült, amire a forradalomtól való félelme s az a felfogása késztette, hogy Mo.-ot nem szabad kiszakítani a Habsburg birodalomból. 1849 törést jelentett közéleti és írói pályáján, amennyiben nemzetközi meggondolásokból a Habsburg monarchiához mint politikai formához való alkalmazkodásban a jogos nemzeti érdekeket átmenetileg nem vette számba de haladó társadalmi elveit azután sem tagadta meg. 1853-ban hazatért Budára. 1855-től tevékenyen részt vett az MTA (másodelnök 1856-tól, elnök 1866-tól) és a Kisfaludy Társ. életében (tag 1838, elnök 1848-tól 1867-ig). 1861-ben ogy.-i képviselő. 1865-ben megalapította a Politikai Hetilapot, 1867-ben Deákhoz csatlakozott; újból vallás- és közoktatásügyi miniszter lett (1867. febr. 20.–1871. febr. a.), és megalkotta az általános és kötelező népoktatásról és a zsidók egyenjogúsításáról szóló törvényt. A jobbágyság felszabadításáért, Mo. demokratikus átalakulásáért következetesen küzdött a reformkorban. Szépirodalmi munkássága szorosan kapcsolódik politikai eszméihez. Az író társadalmi hivatását hirdette. Kíméletlenül lepleztele a feudális vm.-t, elsőnek ábrázolta hitelesen Mo.-on egy korszak társadalmi ellentéteit, figyelmeztetésül arra, hogy milyen veszedelem származhat abból, ha a nép jogait eltiporják.

Főbb müvei.: Éjen az egyenlőség (vígjáték, 1841); A falu jegyzője (r., Pest., 1845); Reform (Lipcse, 1846, Pest, 1868); Magyarország 1514-ben (r., Pest, 1847); A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra (

Bécs, 1851, Pest, 1854, ezzel az MTA nagyjutalmát nyerte el); A nővérek (r., Pest, 1857); Báró E. J. emlékbeszédei (Pest, 1868); B. E. J. költeményei (Bp., 1871); B. E. J. összes munkái (I–XIV. Bp., 1886); B. E. J. összes munkái I–II. (Sajtó alá rendezte: Voinovich Géza, Bp., 1903–1904). – Irod. Gyulaipái: B. E. J. (emlékbeszéd, Bp., 1880); Ferenczi Zoltán: B. E. J. (Bp., 1903); Schöpflin Aladár: Magyar írók. Irodalmi arcképek és tollrajzok (Bp., 1919); Sőtér István előszava A falu jegyzője 1950. évi és Szigeti József előszava a Magyarország 1514-ben c. r.-ének 1952. évi kiadásához; Sőtér István: E. J. (Bp., 1953); Lukácsy Sándor: E. J. (Élet és Irod. 1963. 36. sz.); Antall József: E. J. Politikai Hetilapja és a kiegyezés előkészítése (Századok, 1965. 6. sz.).

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon (mek.oszk.hu)